- ezt most miért kaptam?
- bocs, a megszokás...
addig egész jól bírtam. sőt, ha lehet ilyenben upper hand-et értelmezni, akkor az nálam volt. és akkor, ez, rettentően övön aluli volt. a legrosszabb, hogy nem is szándékosan.
sic transit gloria mundi, dehát ez azért nem a mundi -- mégha arra elég is volt, hogy miután becsukta az ajtót, és kölcsönösen vigyázzmagadra-t mondtunk, a lépcsőházban percekig, kitörő könnyeket visszafojtva, képtelen legyek elindulni, mert az emberben, amennyiben én az vagyok, ilyenkor mintha kettétörne a lélek...
az egyik rész az rázza a fejét, nem hiszi el, hogy mi van, és miután a világot őrültnek elkönyvelte, visszamegy, bekopogtat, bemegy, befekszik az ágyba és egymást átölelve alszik el vele. és minden rendben van.
esetleg, ha az első kopogásra nem érkezik válasz, elkezd dörömbölni, a femme kiszalad, bőgve átölelik egymást, majd szeretkeznek egyet és ezután alszanak el összebújva (a francba, az mennyire ment...). de ilyen úgyis csak a rosszul megírt romantikus filmekben van. lám, ez már a másik rész sugallata, hiszen...
a másik rész pedig tudja, hogyha akkor, ott, a vállára kapja könnyű drótszamarát, akkor, bár most az egyszer nem mondtam ki kettőnk helyett a boldog(talan)ító nemet -- egyszer már vigye valaki más a súlyát a dolognak -- szóval akkor 99% a sansza arra, hogy utoljára megy le azon a lépcsőn, utoljára köszönhetne a kis sportkának az utcán (ha épp nem lenne máshol), és az a csók, az az utolsó volt, s így, amit mondott, még keserűbbé teszi az utóízét...
...node azért nem ez volt a világegyetem legdurvább vonzatú csókja. csak most. csak nekem.
és csendben, ott, a szobádban, az ágyadon, amit megjavítottam neked, ha jól odafigyelsz, ott dereng még az az egyik rész. és próbál téged átölelni.
és a hajnali köddel együtt nem tehet mást, ő is eloszlik némán.
te pedig átfordulsz a másik oldaladra.
