no, hát ez is megvolt, kéremszépen, a második balatonszándulásunk. pedig sok-sok jel mutatott arra, hogy neeem, nem szabad nekem oda elmennem -- pont lemaradtam a bérletvásárlásról, így sokkal többe került három nap, mint négy lett volna a bérlettel; indulás előtti napon a nyakam, emiatt aztán az indulás előtt negyed órával a derekam állt be; majdnem lekéstem a vonatot; az egész úton álltam/fetrengtem (tényleg nem vicces egy hexenschußal végigállni 2 órát) -- oszt mégis úgy alakult, hogy ott voltam, s ha már ott voltam, próbáltam élvezni.

nem is volt annyira nehéz.

koncertek

először is, hadd említsem meg, hogy három nagy elektronikus koncertet láttam/hallottam; a csütörtök, és így az underworld is, kimaradt. eleganciában, összeszedettségben, művészetben persze a kraftwerk igencsak verhetetlen volt, mondtam is loraknak, hogy ezt a koncertet jobban el tudnám képzelni a műpában, mondjuk, ülősen, figyelősen, mert ez már nem (csak) zene, ez performansz, a képekkel, a szinte statikus színpadi jelenléttel. és mégis jó. másnap az orbital, amit én eddig jobban szerettem -- egy-két számot, időről időre berakva, bizony tetszett, de így, intenzíven, nagy blokkokban, iszonyat közhelyes háttérvetítéssel (a kraftwerk használt egy nagy lcd-panelt, ők négy kicsit, a kraftwerk vetítése végig érdekes volt, az orbitalé meg olyan, mintha egy elsőéves video artist dobált volna össze néhány dolgot a közhelyszótárból egyenesen a képre), szóval a hartnoll testvérpár valahogy elkövette azt a legnagyobb hibát, ami koncerten történhet: unalmasak voltak. az első blokkban, amit még végigvártunk, úgy 3-4 szám lehetett benne (nem volt könnyű megállapítani, mert folyamatosan nyomták), és mindegyik ugyanarra a kaptafára épült. szóval csalódás. vasárnap a röyksopp viszont kellemes csalódás volt, kedvesek, bájosak, kicsit összeszedetlenek, de megnyerőek -- ez is elektronika, de ez már pop is egyben, értelmezhető, dúdolható számokkal, jó nagy skandináv szívvel a közepükben. az énekesnő meg valami hihetetlen mókás jelenség volt, csinálta a show-t rendesen, végigpörögte a koncertet. nem hibátlan, mint a kraftwerk, de nagyon-nagyon szerethető.

no, vissza péntekre, kraftwerk koncert alatt -- a neoról ne is beszéljünk, profi, pörgős, és teljesen lélektelen -- mivel derekamat fájlalva nem tudtam sokáig egy helyben maradni, és mivel riki szólt, hogy este 10kor agymenés lesz a pestiestnél, hát oda is benéztünk -- oszt ott is ragadtunk jópár szám erejéig, mert ők voltak a soerii & poolek, valami szupergrupp több bandából összeverbuválva, és valljuk be, van abban valami ellenállhatatlan báj, amikor a banda felfújt állatfigurákat dobál a közönségbe, aztán azzal megy a csápolás, meg amikor egy luchador-maszkos alak üvölti a mikrofonba, hogy akurvaanyád, arról már nem is szólva, hogy izzik a balaton, meg mászok a falakon. mondhatni, ennek a koncertnek is volt némi performansz-jellege, de itt a közönség is része volt a performansznak, és ha nem a robotmozgás lett volna az egyetlen dolog, amire akkor képes voltam (hülye derék) -- ami a kraftwerken egész jól jött, hehe -- bizony én is beállok csápolni. sőt, egy picit be is álltam.

szombaton már réka is megérkezett, vele együtt a jó idő is, így hármasban vágtunk neki nagyszínpadnak. kicsit aggódtam azon az információmorzsán, hogy "latin ska", mert őszintén szólva én már nagyon unom a ska-t, mert akármennyire is pörgős, jópofa műfaj, egy idő után már eléggé egyforma, repetitív zene. persze ezt is lehet jól csinálni (paso, russkaja), és kiderült, hogy aggodalmam alaptalan volt: az eskorzo őrült spanyoljai egyrészt meglehetősen sokféle műfajban nyomják -- és a ska csak egy a sok stílusból, amit boszorkányos ügyességgel vegyítenek --, másrészt úgy ahogy volt, az egész pörgős, vicces, ihletett és úgy generalice remek volt, így megint megvolt az az érzés, amit tavaly az orishas adott: napfény, remek zene, táncolás a fűben meztelen felsőtesttel, és faltól-falig vigyor végig. utána brains, akik már keményebbre vették a figurát, de bőven szerethetők voltak ők is, megvolt az enyhe csápolás, korrekt. az orbitalról meg már írtam.

vasárnap zsófi is csatlakozott hozzánk, az irie maffia hozta, amit hozni kellett, remek hangulat, jó számok, jó tudni, hogy van ilyen magyar banda. előtte -- mert valamiért csak később indítottak -- még az nvc (zoidberg, ioda, subotage, tempo) dj-szettjének a végére értünk oda, az uccsó negyedórára, és bár nem igazán az én világom ez a minimal-techno/house, mégis, ők valahogy jól csinálják (már a radiocaféban is hallottam őket, és ott is tetszett, amit műveltek), úgyhogy a végére már picit sajnáltam is, hogy nincs több. szóval utána irie maffia, amit úgy egy hn-órát rendben műveltünk is, mivel azonban már kezdtem kicsit fáradni, átmentünk harcsa veronikára, aki természetesen ihletett, kedves, gyönyörűen énekel, és jó számokat ír; az egyetlen probléma az volt, hogy ez alapvetően egy csendesebb fajta jazz, amit a nagyszínpad irie-ütemei időről-időre elnyomtak, és bár próbáltak kompenzálni hangerőben, a végeredmény nem lett túl meggyőző. azért a koncert jó volt, csak egy kicsit távolabb kellett volna tenni a nagyszínpadtól. de hát ez van. végül röyksopp, amiről már írtam, ami után a többiek maradtak mobyn, akit én viszont annyira nem szeretek, megvártam az első számot, pont olyan volt, mint amire számítottam, ott is hagytam.

lájfsztájl, avagy élet a balaton partján

no, és akkor az izgalmasabb rész. még pénteken gyorsan felvertük a sátrat a c kempingblokkban, aminek két óriási előnye volt: egyrészt, a központi résztől ez volt a legtávolabb, tehát nyugi volt, másrészt ott volt mindjárt a melódia/cocaine/kitudjahogyhívják bícsbár, a falára festett hangjegyekkel, kottarészletekkel, ami már tavaly is a legjobb hely volt: italok normális áron, kedves, vidám pincérek, bulik jó zenékkel, és persze a reggeli ráttontta és déltől estig mindenféle bográcsos kaják, amikből a lecsó és a marhagulyás feledhetetlenül finomak. arról aztán nem is szólva, hogy itt már a balatonpart nem a sound-é, nem voltak szekusok, akik kitiltották volna a fürdőzőket este 9 után, meg egyáltalán. a bícsbárra visszatérve, a szezon nagy eredménye, hogy kitaláltam egy új "koktélt", amiből aztán én és az általam "igazhitretérítettek" jó sokat ittunk, mert nem drága, és finom, és hatása is van. úgyhogy ha arra jársz, kérj egy mesterhármast, a pultosok közül már jópáran tudják, hogy mi is az, de leírom a receptjét, ha esetleg nem tudnák (és figyelem, ha máshol kéritek, mondjátok, hogy ez bizony a bandi mesterhármasa, ha már így kitaláltam): fél literes korsóba/pohárba a következőket vegyíteni, ebben a sorrendben: 4-5 cl vodka, 2 dl sör, 2,5 dl gyömbér. einstein-einstein!

amúgy a c kempingblokkban alvással kapcsolatban egy fontos dolog van: füldugó! méghozzá rendes, viasz-vattás füldugó, mert a bícsbár buli elég hangos tud lenni.

szóval napközben itt hédereztünk, süttettük magunkat a nappal (mindhárman úgy leégtünk, mint a pinty, zsófinak már egyszerűen nem maradt ideje rá), csobbanás a balatonban, katicamentés, mesterhármasok, eltelt az idő, na. kis kitérőként megemlíteném, hogy parti olvasnivalónak meglepő módon nem egy pratchett mester által teoretizált típusú könyvet (rettentő nagy terjedelm, min. 700 oldal, és a címében van egy görög/latin betű és az alábbi szavak bármelyike: összeesküvés, terv, hadművelet, rejtély) vittem, hanem posztfeminista teóriát, naomi wolf-tól a "the beauty myth"-et, úgyhogy rendesen adtam az agyamnak is csámcsognivalót -- érdekes, mégha helyenként elhibázott is, a köny, ha végeztem vele, egy külön blogentryben írok majd róla --, persze az agysejtjeimet másik oldalról a mesterhármasok borogatták, szóval nyugi.

no meg a parton futottam össze többször edina/ildiékkel, ott is jókat marhultunk, például sors ic-elemzés, a nyár asztrológiai szingli-előrejelzései, stb. utólag is köszi a jó hülyüléseket! összefutásból amúgy az ilyen fesztiválon megszokott mennyiség volt, zsuzsival és chrissel is sikerült chris fellépése előtt jópár órával -- sajnos magát a dj-szettet kénytelen voltam kihagyni, mivel kidőltem előtte. innen is jelzem: chris, tessék már korábban is játszani, headliner, headliner!

a derékzsábáról: kivételesen nem idegbecsípődés miatt, hanem a csütörtöki nyakbeállás miatt jött össze. a pénteki út és utána a koncertek tényleg maga volt a pokol, fájdalom szempontjából, mikor szombat reggel felébredtem, egész jónak tűnt a helyzet -- hogy aztán a c blokkból kisétálva roppanjon egyet a derekam, engem interstelláris utazásra küldve (csillagokat láttam, bizony, szupernóvák robbantak a horizontomon), aztán fél óra pihegés után elhúztam a belem az eü konténerhez, ahol kaptam egy scutamil-c nevű derékfájáscsökkentő tablettát, ami aztán este 11ig egész jól kitartott, elvégre az eskorzon denszelgettem is, vasárnap pedig fájdalomcsillapító nélkül egész jól kibírtam az egészet. szóval lehet, hogy öregszem (cö-cö), de öregember nem vénember, szétzúzom a járókeretemet egy dnb partin, ej!

a fesztiválról még három helyszínt emelnék ki, ami nélkül nem lett volna ugyanaz az egész: egyrészt, a k&h lounge-ot, homokkal, nyugágyakkal, gyümölcslevekkel és groggal, ami a moby koncert alatt nekem a nyugalom és a pihenés "oázisa" volt (jó sokat sikerült is megfejtenem a 86-os számú sudoku-játszmából); a bungee, ahol lorak egyik barátnője, kata is leugrott, és ott szurkoltunk neki jó sokan (a csirkékről most nem beszélnék, akik felmennek, aztán gyávák leugrani); és persze legfontosabban a kretek teaház kihelyezett tagozata, ahol mindig jó zenék szóltak, volt hastánc, kaptunk ingyenvizipipát, ittuk a chai-t, és kérésre szólt a hot jazz band is, ami nélkül nem tudom, hogy bírtuk volna ki a hajnali 3as vonatindulásig.

összességében: a derékzsába elmehet a fenébe, így is bőven élveztem a fesztet, volt sátrazás, zene, tánc, őrület, napfény, víz, kitérdekel más. jövőre lehet, hogy egy napra megyünk csak, de közben minimum 4 nap kempingezés zamárdiban, és buli az istentuggya milyen nevű bícsbárban. és lecsó!

ja, fényképek most nincsenek, nem akartam a friss d40esemet elcseszni ott, jövőre talán már szerzek sajtó-passt, és akkor én is kattintgatok mindenfele.