oké, ez így talán kissé hatásvadász lett... bár, igaz, ami igaz, a legutóbbi blázszünetben tanúja voltam annak, ahogy egy drapp színű galamb korrekt módon kiebrudalt egy szarkát háztömbünk közös kertjéből. a koreográfia a következő volt: galamb rárepül szarka kollegára - szarka kollega arrébrepül - galamb újra rárepül - szarka arréb repül - stb. és ez így, egészen a kert végéig. érdekes az ornitológia. (azért megnéztem volna, ahogy mondjuk egy veréb kergeti el a szarkát. és bár tudom, hogy a szarka az egy ritka nagy gecimadár, akkor is esztétikai élmény, ahogy kinéz. mondhatjuk, hogy valamilyen szinten a szarkák a madárvilág celebjei. na de azt hiszem, egy kicsit messzire mentek a gondolataim. vissza a realitás talajára.)
mivel épp nemrég olvastam valahol, hogy tonhal, tonhal, tonhal, meg gyömbér, ez eszembe juttatta az utóbbi idők egyik legjópofább "lopását", amit elkövettem. gasztonómiai értelemben, persze. szóval történt az, hogy egy munkás nap végén az új udvarban kötöttem ki (mármint az óbudaiban), és vacsora(vételi) idő volt. megláttam egy olyat, hogy sushi sei. ott bent meg egy bento boxot nekem tetsző alkotóelemekkel. na, abban volt egy csipetnyi abból, amit én később rekreáltam eképp:
bolond tonhal
(most kit érdekel, komolyan, hogy az elnevezés gáz?)
hozzávalók: valami lower-grade tonhalkonzerv (aki rio mareből csinálja, az egyrészt túl gazdag, túl fanatikus, másrészt elszállt az arányérzéke), némi méz (kicsi konzervhez egy gazdag tk., közepeshez kettő, nagyhoz meg ahogy a csövön kivér), némi sós szójaszósz (kicsihez 5 tk, közepes 10 tk, nagyhoz meg amennyit nem szégyellsz), no meg friss gyömbérgyökér
elkészítés: most komolyan, aki ezen megbukik, az inkább járjon étterembe, mert sanszos, hogy az első reggelikísérletnél magára gyújtja a konyhát, nyakból amputálja a kisujját a filézőkéssel, vagy belefagy a keze a mélyhűtőbe. szóval, egy olyan műanyag edénybe, aminek van jól lezárható teteje (ferkó, ne viccelj a tejjel, jó?), az olajos lev lecsorgatása után dobjuk bele a tonhalat (ami egyébként lehet dezintegrált állapotban is, mert mire végzünk, tutatixra, hogy az lesz), aztán vegyük el micimackótól a mézesbödönt, mérjük ki a mézet rá a tonhalra, vegyük elő a hűtőből a tesco színes szójaszószt (mert tényleg finom), mérjük rá a halra ezt is, végül pucoljunk ízlés szerint 1-2 ujjnyi gyömbérgyökeret, és reszeljük rá erre az egészre. jól összekever (igaz is, ma láttam az ikeában egy érdekes salátakeverő izét. nem tudom, hogy jó lenne-e nekem, úgyhogy legyőztem első felindulásomat, és ott hagytam. a fekete japán stíl étkészlet hasonló módon történő otthagyásához viszont nem kis lélekjelenlét kellett, mert betyár jól néz ki), rá a tető, és tessék a hűtőben hagyni fermentálódni úgy egy órácskát. aztán elő, és elő a valami teljes kiőrlésű cuccot (remélhetőleg frissen sütve) vagy, ha igazán nagy gurmé vagy, akkor a fekete apátsági kenyeret, esetleg egy kis natúr vajkrémet (tudom, hogy szentségtörés, de tonhalhoz az nagyon megy), oszt lehet élvezkedni.
no, ahhoz képest, hogy ezt elintézhettem volna kb. két sorban, egész tisztességes méretű dolog lett belőle. de sebaj! gimiben úgyis kiolvastatták velem az odüsszeiát (és akkor már az iliászt is kiolvastam, merő magánszorgalomból. vagy fordítva volt?), amit, ha szikár stílusban írunk le, a heti tévéműsorfüzetnél véknyabb cucc jött volna ki. de nem így tett homérosz, és én sem teszek így, ha már ilyen jó társaságban vagyunk. (ojj, de van pofája valakinek!)
kellemes húsvéti nyúlüldözést kívánok mindenkinek! (a kreatívabb pszichotróp drogokat használó embertársaimnak meg üzenem, hogy a fehér nyuszit az üregébe követni az álmoskönyv szerint érdekes pillanatokat, majd rettentő nagy kiegyenlítetlen gáz- és éttermi számlákat jelent.) igyekezzetek nem megmérgeződni a főtt sonkától vagy közelebbi ismertségbe kerülni szalmon ella kisasszonnyal.
