Hogy miről fog szólni ez az egész, egy mondatban: arról, hogy félretéve a szociális és gazdasági tevékenységüket (amiben sem nem jobbak, sem nem rosszabbak az előző kormányoknál), miért mégis a 2010-2014-es Fidesz-KDNP kormány az, ami a leginkább kihúzta nálam a gyufát: a tisztelet teljes hiánya.
Nna. Tudjátok, hogy nem szeretem a Fideszt. Az MSZP-t sem (az egész Összeborulás'14 pereputtyával együtt), a Jobbikot sem (EU-s fizetések lenyúlása mellett EUs zászlót égetni? Oppardon, énkérekelnézést...). De ahogy azt már TWÁ is megmondta, a politika nem egy szeretem-játszma, nem kell (és kishazánkban nem is lehet) a tökéletest keresni. Sőt, 2010. előtt csodálatosan elvoltam én a politizálás nélkül. Mindegyik kormány alatt.* De.
Félretéve a gazdaság- és szociálpolitikát, ami ugyebár a mindenkori kormányok legfontosabb munkája lenne, egy dolog van, ami a 2010-2014-es ciklus alatt számomra a leginkább keserű szájízű kormányzást hozta, ez pedig a választók, honpolgárok irányában kifejezett tisztelet teljes hiánya, és a mód, ahogy elvárják tőlünk, hogy elhiggyük, ahogy hülyére vesznek minket.
Csak hogy egy eklatáns példát válasszak:
Mielőtt tovább olvasnál, kattints rá a videóra. Aztán olvass tovább úgy, hogy a háttérben ez megy.
Egyes premissza: a tisztelet. Én úgy vélem, hogy két, egymást nem ismerő ember között az alapvető platform, aminek meg kell lennie, az a tisztelet. Erre épül a meglevő szociális körökön kívüli emberi kommunikáció. Verbálisan, nonverbálisan. Az például egy nonverbális jelző, hogy bár nem feltételezem a másikról, hogy doktorija van részecskefizikából és irodalomtörténetből, azért azt sem, hogy a síkhülye szintet alulról próbálja lábujjhegyről megérinteni.
Kettes premissza: a politikusok, képviselők jelentős részével nem ismerjük egymást (és így van ez jól). Így ha én egy ilyen tisztségben levő embert megszólítanék, ugyanúgy állna rá az, amit az egyes premisszában írtam, mint akár a TESCO-s árufeltöltőre. Oké, persze vannak előítéleteim, de akkor is, a kommunikációban maradunk a tisztelet (és a kölcsönös bizalmatlanság) jegyében.
Hármas premissza: amikor a politikusok, akár pártként, akár kormányként a "néphez" beszélnek, az is kommunikáció, és vehetjük úgy is, hogy két ember között (aki mondja, és aki hallja). Így, bár általánosításokat ők is vonhatnak le a magyar népről, valahol elvárható lenne, mi több, a minimum alap kéne, hogy legyen az, hogy ők is a tisztelet hangján szólnak. Még ha a tetteik valami egészen mást sugallnak, legalább a civilitás maradjon meg. Elvégre a) belőlünk élnek, b) sok szempontból a sorsunkról döntenek.
Négyes premissza: a kormányok hazudnak. Szomorú, de ez van (a társdalami szerződés bőgve a kardjába dől), hiszen a kormányt emberek alkotják, az emberek meg már csak ilyenek, hazudnak. Főleg a demokráciában, ahol a kormány sosem független, hanem pártokból áll (jobb esetben), és a pártok érdeke az, hogy őket szépen újraválasszák. Ezért a mindenkori kormánypártok úgy hazudoznak, ahogy csak telik tőlük (mármint abban, hogy ők bizony mindent jól csinálnak, az ellenzék meg ott hülye, ahol van), az ellenzéki pártok viszont csak akkor, ha azzal tovább feketíthetik a kormánypártokat (mert néha az igazság önmagában elég ehhez), vagy ha magukat akarják fényezni. Ez valahol köztudott, és elfogadott, elvileg ehhez kéne egyensúlynak a független közszolgálati sajtó és média, ami itthon még a szebb korszakaiban is csak félig-meddig volt képes független maradni, ma pedig e függetlenségnek már irmagja sem maradt. Ez szomorú, de valahol szükségszerű következmény. Szóval a politika hazug egy játszma, és ez alaptétel.
No. És itt jön a probléma. 1990 óta nem volt olyan kormányunk (és ebbe bizony beleértendő az 1998-2002-es FIDESZ-FKGP kormányzás is!), amelyik ilyen szinten kidobta volna az ablakon a tiszteletnek akár a látszatát is. Mert a tisztelet, és annak hiánya, érződik a szavakban. Általában ahogy hozzánk, emberekhez szólnak. Na. Megy még a fenti kis videó? Hát így. "Csak." Igaz, eddig nem is volt olyan kormányunk, amelyik 2/3-os pozícióban lett volna, és ami ennyire átlátszó és szégyentelen módon élt volna a hatalmával.
Amikor az első Orbán-kormány ment, mind a választásban, mind a kommunikáció jelentős részében ott volt a tisztelet, és a honjobbítási szándék is. Az 1998-as Fideszre jó eséllyel szó nélkül szavaztam volna 2010-ben is. Elvégre jobbára szakértőkkel (pl. Chikán, Pokorni, akiket ma is tisztelek) rakták teli a kormányukat, és szakértő módon igyekeztek is kormányozni.
A 2002-es vereségnél viszont a Fidesz egészében eltört valami, és amit azóta tettek, mind szóban, mind cselekvésben, a tisztelet teljes hiányára mutatnak. Példának okáért kezdve ott, hogy egy politikus, egy politikai párt, még ha nem is tetszik neki, köteles tisztelni a tiszta választások eredményét (attól nem lesz "koszos" egy választás, hogy a pártok a csillagot is lehazudják az égről; ez itt kérem népi hagyomány nálunk). De ahogy látszik a közelgő választásokból, már azt sem tisztelik, hogy nekünk jogunk lenne egy tiszta választáshoz (gerrymandering, utaztatások, Kubatov-listák, a külföldi magyarok szavazásának megnehezítése, a határon túli magyarok szavazásának megkönnyítése). Mert megrészegültek, nekik nem elég győzni, most már az kell, hogy mindenki más veszítsen. Kétharmad, ugye.
A Fidesz, mint nagy állampárt, lényegében ugyanazokat a dolgokat teszi, mint az MSZP, maximum más kedvezményezettekkel, és suta betűszavak helyett hazafias nevekkel. Ha ez nem is örvendetes, valahol természetes a magyar ugaron. (Beszédes módon, a nagy ősellenség-kép mellett vannak azért témák, amikben megvan az MSZP-Fidesz "nagykoalíció", elég az ügynökaktákra gondolni).
Az újdonság itt az, hogy a Fideszben el is várnák, hogy hirtelen megvakuljunk, és ne lássuk a bódé mögött mozgó bábost, csak a Vitéz Jánost (meg az irdiget, magyar hangja Szanyi Tibor), amihez persze bevetnek minden eszközt, amit csak tudnak, kezdve a kormányszócsővé sajtolt közmédiától, egészen a "civil", "független" CÖF-ig.
Márpedig az ilyen nem tisztel minket. Nem tiszteli a gondolkozási képességünket, azt, hogy a mai világban már nem csak a tévéhíradóból értesül az ember a dolgokról, azt, hogy a mi pénzünkből építenek maguknak villát, és töltik a dízelt a 8-as Audijaikba, hogy a mi kis X-eink juttatják őket bársonyszékbe. Aki pedig nem adja meg a tiszteletet, azzal nem érdemes szóba állni.
Példák kellenek? Valaki már elég ügyesen összeállított egy listát.** De ha más nem, akkor a CÖF pont elég. Állami pénzből támogatott banda, akik soha egy csepp önzetlen, pozitív dolgot nem tettek***, de szorgosan szajkózzák azokat a mondatokat, hangosan, kritikátlanul, cenzúrázatlanul, amiket a Fidesz publikusan nem mondhat ki. Ekkora arcpirító hazugságot egy kormány sem engedett meg magának eddig. Ja, de. Csakhogy akkor csak egy párt volt, és a "civil szervezetét" Hazafias Népfrontnak hívták.
Mit lehet tenni? Például most vasárnap azt, hogy nem a Fidesz mellé húzod az X-et, és lehetőleg nem is olyan minipárt mellé, amelyik majd -- esetleg a parlamenti küszöb megugrása esetén -- tudvalevőleg viháncolva szalad majd, hogy a Fidesz karjaiba vesse magát. Ha távlati terveid vannak Magyarországon, akkor az sem árt, ha olyan mellé sem húzod be az X-et, amelyik már bizonyította, hogy érdemtelen a képviseletünkre.
Illúzióink azonban ne legyenek. Ezt a választást már megnyerte a Fidesz, köszönhetően az ellenzéki se veled-se nélküled tangónak, ami paradox módon azért tört ki, mert egyesek úgy gondolták, hogy a Fidesz-rezsim megbuktatása fontosabb, mint hiteles, vállalható alternatívát mutatni. Azért a disszidensek**** memóriája nem olyan rövid, mint egy amnéziás bohóchalé.
A tét most az, hogy nehogy összejöjjön az újabb kétharmad, mert ez a négy év világosan megmutatta, hogy bizony az abszolút hatalom abszolút mód korrumpál, és a modornak sem tesz jót.
Ha viszont megint kiügyeskedik maguknak a kétharmadot, akkor a legjobb, ha kikapcsolod a tévét, a rádiót, és az internetes híreket, és próbálsz boldog tudatlanságban élni, amíg rád nem rohad az ország.
Vagy pedig meghirdeted a lakásod/felmondod az albérletedet, és egyirányú jegyet váltasz egy olyan helyre, ahol bár ugyanúgy hazudnak, mint itt, legalább nem várják el, hogy el is hidd.
