na, nem mintha nem lenne mit közölnöm.
csak épp idő meg ihlet nem volt hozzá.
most meg gondolkozom, hogy milyen formában, meg mit is írjak le.
kezdjük tán azzal, hogy a nagy gázdásági világválság, bár engem annyira nem érint (oké, a nyugdíj-előtakarékosságom nem tudom, pontosan hogy áll, lehet, hogy nem túl jól; de legalább hiteltörlesztésem nincs, mert hitelem se), mégis pár dolog megváltoztatására sarkallt. ezek között az egyik, hogy márpedig én abbahagyom a piacos kifőzdéből történő ebédvásárlást, bármennyire is finom (mert az), és nekiállok szigorúan magamnak főzni. mármint szigorúan nekiállok, néha, ha beesik 1-1 barát, nekik is szívesen főzök.
úgyhogy a továbbiakban amit biztosan meg fogok írni, azok a receptek, amikkel igyekszem feldobni sivár agglegény hétköznapjaimat, legalábbis gasztronomice. figyelem: az alábbi receptek 2-3 napos kajamennyiségre vannak belőve, mert azért a főmunkás/egyetemlegény nem tud minden nap főzni. lássuk hát az eddigieket:
cocás távolkeleti üvegtésztás izé
hozzávalók: mild currypor, tikka masala por, szójaszósz, 1 kis kókusztej konzerv, friss gyömbérgyökér, úgy 30 dkg sertéslapocka, szárított üvegtészta, 1 marhahúsleveskocka, 3-4 ujjhagyma, 1 kaliforniai paprika, szezámmag, esetleg chilis olaj, só, bors (lehetőleg tarkabors frissen darálva)
elkészítés: pucold meg a husit, és diagonálisan vágjál belőle kisebb darabokat. rakd be egy kis fémtálba az egészet, sózd és borsozd meg, majd öntsd rá a kókusztejet, úgy, hogy lepje be. szórj bele tetszés szerint curryport és tikka masalát, egy kis szójaszószt, vágj fel úgy 2 ujjnyi friss gyömbért kisebb darabokra, és keverd össze az egészet. tedd be a hűtőbe úgy 6 órára, hogy legyen ideje az ízeknek összeérni. (én úgy csináltam, hogy éjfél felé összeraktam ezt a részét, és reggel 6-f7 fele felkeltem összefőzni a dolgokat.) mikor a kb. 6 óra letelt, vedd elő a hűtőből. vágd fel az ujjhagymát és a kaliforniai paprikát, és tedd félre. vegyél elő lábast, töltsd meg megfelelő mennyiségű vízzel, tedd fel forrni. ha már forr, bele az üvegtésztát és a leveskockát. közben: serpenyő elő, egy kicsi olaj, és szépen pirítsd át a húst, utána öntsd le a pácszósszal, dobd mellé a zöldségeket, és forrald át az egészet. mikor az üvegtészta megfőtt (pár perc elég szokott neki lenni), szűrd le (a levesszerűségre nem lesz szükséged, azt öntsd ki), vissza a lábasba a tésztát, bele a serpenyőből a szószos-zöldséges husit, cseppents bele egy kevés chiliolajat, szórj rá szezámmagot bőven, és keverd el. utána fogyaszd egészséggel!
egyszerű marhsteak
hozzávalók: úgy 50-60 dkg marhafelsál, mustár, friss gyömbérgyökér, bors, só, olaj, ananász (friss vagy konzerv), currypor, frissen kisüthető (elősütött) kenyér/baguette/ciabatta/zsemle vagy sütőben átmelegített pékáru, vaj.
elkészítés: pucold meg a húst, és vágd úgy 4 fele, hogy szép steakek legyenek belőle. vedd elő a múltkori fémtálat (elmostad, ugye?!), bele a husit, dörzsöld át sóval és frissen darált tarkaborssal, dobj be némi mustárt a tálba, meg olajat is akkor már, és ha már így belejöttél, cakkozz bele úgy kétujjnyi friss gyömbért, csak az izé kedvéért. keverd össze, takard le fóliával, és be a hűtőbe úgy egy napra (hogy szépen fellazuljon a hús). aztán másnap indítsd be a sütőt, rakd be a pékárut (vigyázz, el ne égesd!), vedd elő a husit, dobd be forró serpenyőbe (a benne levő olaj elég lesz), és közepes lángon szépen süsd át, igény szerint (én speciel a mediumot szeretem, amikor a közepe még rózsaszínes, és jó lédús a husi) -- itt egy trükk: vágj bele párszor a husiba, hogy a hő rendesen jusson befelé is --, vagy, ha olyan gizda vagy, használhatod a maghőmérőt (most már nekem is van). a lényeg, hogy a vége felé dobj be egy kis vajat, hogy annak az íze is gazdagíthassa a steaket (ugyebár, klasszikusan vajon kéne kisütni az egészet, de az brutális türelemjáték és egyensúlyi állapot-keresés, mert a vaj hajlamos gyorsan odakapni, ami nem a legjobb dolog a világon; gordon ramsey-től lestem az ötletet, hogy amit klasszikusan vajon sütnél ki, azt kezdd olajon, és csak a vége felé dobd bele a vajat is). ha megvan a husi, vedd ki a serpenyőből, és az előzőleg feldarabolt ananászt dobd be a helyére, és szórd meg egy kis curryporral, és karamellizáld át. eddigre a péksüti is kész, vedd ki a sütőből, vágd ketté, és "töröld fel" a serpenyőt a pirítható oldalával. utána élvezz el gasztronomice.
tejszínes-zöldpestós spagetti füstölt sajttal és panchettával
hozzávalók: egy csomag (500g) spagetti, egy doboz zöldpesto (a tescós is jó), egy doboz főzőtejszín, só, bors, úgy 20-30 dkg karaván sajt, 5 dkg panchetta (a legjobbat a picanterből szerezheted), olaj
elkészítés: spagettit bedobni egy kis sóval, olajjal a lábasba, amiben már forr a bál. közben egy kis lábasban tessék összekeverni a pestot tejszínnel, egy kis borsot tessék törni az orra alá, és így átforralni, addigra a tészta is megfő (szigorúan al dente, kérem!), tésztát leszűr, szuttyal összekever. reszelj némi karavánt. (jó sokat, ha én is ott vagyok.) tányéronként pár szelet panchettát (ha a picanterből vetted, ahol hártyavékonyra vágják, ahogy az illik, akkor úgy 4-5 szeletet) egy csepp olajon piríts át. rakd a spagetti tetejére. rá meg a reszelt karavánt. nyamm!
vegák nyugodtan elhagyhatják a panchettát, anélkül is finom.
kéksajtos risotto kapribogyóval
hozzávalók: úgy 250g risotto-rizs (tescóban van, nagyon jó, ott 500g-os kiszerelésben), 2-3 tyúkhúsleves-kocka (de lehet zöldségleves-kocka is hardcore laktovegáknak), víz, vaj, egy szelet kéksajt (ebben is meglepően finom a tescós kéksajt), kapribogyó.
elkészítés: főzz úgy 1-1,5l-nyi levest a kockával (ez az ún stock, tehát az üres leves), aztán tartsd készenlétben. egy kis vajon futtasd át a rizst (mármint egy picit barnítsd meg), aztán a levest hozzá kevergetve főzd meg a rizst. na, és itt a trükk. mindig csak annyi levest adj hozzá, hogy épp hogy felvegye a rizs a levet, tehát, ne fullaszd meg szegény rizsszemeket a lében! kevergesd folyamatosan, és amikor felszívta a levet, rakj hozzá megint (úgy 1-2 merőkanál jó szokott lenni). ezt úgy 20 percig csináld, addigra a rizsnek épp illene megfőnie, és létrejönnie a risottós állapotának. na, és akkor a kéksajt: 15 perc főzés után tördeld fel a kéksajt 3/4-ét (mert az 1/4-ét már úgyis megmajszoltad közben, valld be!), és szórd bele a risottóba, majd kevergesd el, úgy, hogy átolvadjon. az utolsó percben pedig dobj bele tetszés szerinti mennyiségű kapribogyót.
oszt élvezd. nemvegák ehhez is piríthatnak egy kis panchettát (az szinte mindenhez jó).
fontos: ha újramelegíted, mindig rakj hozzá egy kis vizet, nehogy nagyon kiszáradjon. igazán tökéletes csak frissen lesz, de még 1-2 napig is nagyon finom marad.
na, egyelőre ennyit mára a gasztronómia csodás világából.
végre itt a jó idő, úgyhogy rövidesen megyek is fringe-elni, és mivel végre kész mefistóm szervize (a noncognoscientik részére: mefisto a fő bringám, és igen, így írom, mert így kúl), új lánccal és fogaskoszorúval, végre újra bringával mehetek mindenhova.
ja, és persze, amilyen ökör vagyok, tegnap, amikor elhoztam mefit matuz mestertől, hát nem leadtam egy rendelést egy újabb bringára? ezúttal kocsmabringát építtetek, egy sebességes (de nem fixi) -- már tesztelem is az ideális áttétet mefin --, egyszerű, randa kis városi drótszamarat, ami aztán mindent elvisel. a váz már megvan, egy rózsaszín(!!!) puch, kellően tragacsos. hehehe.
