igen, az ilyen betervezetlen iszogatások (részemről most csak üdítők) tudnak a legjobbak lenni, ahol pár emberrel indul a dolog, és aztán félig megtervezett, félig megtervezetlen módon egyre jobban bővül a kör.
(megint eljátszottuk dával, hogy volt valami istentelen jó beszólás (most én követtem el), és mire blogközelbe jutnánk, elfelejtődik a dolog. spec itt már az indulás előtt jóval elfelejtődött.)
(nem ittam alkoholt, miért van mégis fröccsszagom? valaki leöntött volna anélkül, hogy észrevettem volna?)
és mikor már a szokásosan eseménytelen ferencz-körút-petőfi-híd-okt23-utca hosszomat nyomtam volna mefisztón (ilyenkor a legnagyobb izgalmakat a pesti hídfőnél a sávváltás, a hídon az üvegcserepek kerülgetése és a budai hídfőnél a rio alkoholdúsabb távozó vendégei közötti szlalomozás jelenti), amikor már semmi szoktalanra nem számítottam volna, beütött a ménkű.
no, ez most nem olyan ménkű volt, szó szerint, mint ami csütörtökön, RH-próba utáni hazatekerésemkor volt a lágymányosi-hídon (amikor jött az a fincsi 111 kmh-s szél, igen, lágymányos szélén lakom, szedte is megint a vakolatot), ahol is gyönyörű ívvillámokat láttam a "határban", és iszkoltam, hogy az eső előtt hazatekerjek (1 perc híján sikerült is)...
...nem is olyan érzés-villanás, mint tegnap éjszaka, g. megünneplése utáni hazatérésem után történt, amikor hajnali 2kor kimentem a folyosóra egy szál alsóban, és most tényleg, *tényleg* enyém volt az egész ház, csak én voltam ébren, és olyan jó volt fesztelenül-majdnem-meztelenül az éjszakai levegővel simogattatnom magam...
...nem, ez a "kiesik a szemem, hö" típusú ménkű volt... ritkán lehet ilyen holdat látni. már a petőfi-híd feléről láttam, de nem akartam hinni a szememnek. a hold ritkán tűnik akkorának, hogy majd' mindjárt leesik a földre; és ritkán olyan vöröses-sárgás, hogy a "sajtból van a hold" népszerű rigmusát csak jó érett goudaként lehetne elképzelni. és ilyen volt a hold. nem nézhettem folyamatosan -- a balesetveszélyt ugyebár kerülni kell --, és egyszer csak, hopp, eltűnt a horizonton, a házak, táblák már eltakarták -- bizony, olyan alacsonyan volt. vagy ki tudja. próbaképp még elmentem az utcám végénél levő parkhoz, de már onnan sem látszott. kár. néztem volna még egy kicsit, zavartalanul.
aztán ahogy jöttem fel a negyedikre, olyanon is elgondolkoztam, mi van, ha ez egy titkos jel, valami szörnyű okkult tanban egy ún. portens jelkép, ami valami nagy horderejű izét jósol be.
de ez már csak a fáradtság.
...aztán mi van, ha mégis.
ménkűről jut eszembe, ha nem üt be, hát nem üt be. néha csak a dörgést hallani, azt is távolabbról, egyre távolabbról, amíg lassan elenyész a sűrű párás éjszakában.
