elvagyok.
elvagyok fogalalva, például. itt a nyár, de valamiért a megszokott uborkaszezont annyira nem érezzük meg, mintha mindenki most akarna weblapot csinálni (vagy csak annyira lusta voltam, hogy eddig torlódtak a munkák?). amúgy ez nem annyira rossz dolog, de hogy a jövő hétre prognosztizált kánikulával mit fogok csinálni, azt nem is sejtem. (pancsolni kéne, strandon, azt kéne csinálni.)
elvagyok feküdve, állandóan, nyak/hát/vállilag. lehet, hogy be kéne szereznem egy kemény matracot? vagy lent aludni, a földön? (földi létről szólva: elképesztő, hogy egyes pókok hova tudnak már hálót szőni... például a szék lábai közé! úgyhogy szegény nyolclábút, mit volt mit tenni, tegnap eviktáltam a lakásból, fonjon valami bokorra hálót.)
elvagyok rettenve kissé a vasárnapi koncerttől. (ja igen, lent, lellén, vasárnap este 7 fele, a bikini előtt játszunk mi, a roscoe hifs.) szöveget kell tanulni, ami valahogy sosem volt az erős oldalam, márpedig égni nem lehet, magyar szövegről van szó, ha bakizok, azt sokszáz(ezer?) wattos erősítésben lehetne hallani -- és én már csak ilyen vagyok, leégni csak a naptól szeretek. ami biztos: szombaton irány aliga, egy nap ejtőzés, kevés cigi, másnap szintén kevés cigi, aztán színpadra fel, elkapni a közönség tökét, és onnantól kezdve juhéj. (izgalmas lesz, több, mint fél éve nem voltam színpadon. most meg ez a buli, nem kis tétekkel.)
elvagyok varázsolva, olyan dolgok történnek velem.
elvagyok szegényedve, mert a stúdióm felépítése (és peeersze, hogy rá kellett jönnöm, hogy a laptop nem lesz elegendő... össze kell rakni valami brutál erős gépet, ráadásul halkat = pénz, sooook pénz) meg mefisztó megépíttetése viszi a pénzt, s ha ez még nem lenne elég, hűséges társam, az mp3-lejátszóm is meghalt, magával vive a sírba néhány dallamötletet és szöveget. ez most igen érzékenyen érint. pedig már spórolni akartam valami utazásra, valamikor... persze valamit valamiért. a valami pedig itt igen nagy szó: teljes szabadság a zeneszerzésben (az egyetlen kötöttséget csak az jelenti, hogy mikorra tudom megbugázni, hogy valamelyik zenész barátom feljöjjön; na jó, kötöttség még az is, hogy hajnali 1kor már nem fogom kiereszteni a hangomat). sok év ilyen-olyan megoldásai után ez most valami hihetetlen jóleső állapot, és bizony, már csak úgy potyognak a számötletek. ebből hamarosan lemez lesz, az az érzésem.
elvagyok bájolódva, mert a múlt vasárnapot benőékkel (akik bizony már hárman vannak) töltöttem, amúgy is nagyon jól éreztem magam, de alkalmam volt sárit babakocsiban tologatni, meg gügyögni, meg minden ilyesmi, és asszem nem csoda, hogy egyre gyakrabban azon gondolkozom, hogy ha lesz mostanság barátnőm, és valahogy teherbe esne, én már istenuccse aszondanám, hogy tartsuk meg. (milyen jellegzetes dolog volt, amikor a csobbanás után, a parton száritkozva, egyszer csak a lehetséges gyereknevekre terelődött a beszélgetés, azt hiszem, hogy elsőszülött fiamat, ha lesz, kristófnak nevezném el.)
elvagyok döntve, hogy márpedig szemptembertől, ha indítják, megyek az MTA cihológus-asszisztens-képzőjére, jó sok pénz, de mondjuk úgy, talán ez az első lépcsőfok.
szóval elvagyok, értitek.
utóhangok:
- újrakezdtem az országúti bringámmal való közlekedést... de van még mit építenem a nyeregben érzett biztonsággal kapcsolatban. hiába no, két csúnya esés, az két csúnya esés. (azért mefisztóval könnyebb lesz, remélem.)
- múlt vasárnap, grillezés előtt valamiért megszállt az ihlet, és újrabandázsoltam vilit, legalábbis a kormány bal oldalát, ahol már lógott a szalag. szép lett, főleg, hogy utána nekiálltam szappanos vízzel lesikálni a djönörű szép sárga bandázsra rakódott ipari olajfoltokat, és lám: újra djönörű szép sárga bandázsom van. ami nem akar szétesni, és ez külön előny.
- mivel benő valamiért nem bír ki egy balatonozást sem egy white russian koktél nélkül a renegade lounge-ban, vasárnap este bekerekeztünk sajófok kvázi főutcájába, a petőfi sétányra. nem kicsit kerekedett el a szemem: átrendezték eléggé, mármint minden hely maradt a régi, csak épp kaptak egy szép nagy kiülős frontot. jót tett a helynek, kezd egyre inkább igazi lounge-hangulat kialakulni, és már nem csak névben. (talán azért is viseltem el most jobban a dolgokat, mert viszonylag kevés ember volt, és a kőbunkó fajtából még kevesebb. hígul az élet? na jó, végül is vasárnap volt...) igaz, apró szépséghibák még mindig vannak: az egész petőfi sétányon van két bankautomata (1-1 végénél), amiből szerintem szombat estére kifogy a pénz, és valahogy nem dívik a kártyaelfogadás ezeken a puccos, úri helyeken: a végeredmény az, hogy be kellett tekernünk a víztoronyhoz, mert ott legalább van jó sok avtomat. a coca-cola beachről, amit átneveztek coke beach-re, meg inkább ne beszéljünk...
- azért ha már benőnek white russian, akkor nekem meg az amcsi kajáldában az 5$-os shake. na az is tud valamit.
- és az a beszélgetés... igen, így 30 felett az ember észreveszi, hogy morzsolódnak le a barátai (sokan már családosak, és valahogy kevésbé van igényük a szociális életre, mint régen), de akik megmaradnak, azokban biztos lehet. és ez jó tudat.
