a delírium mikor jön?
négyes lett a vizsga, a mai.
kb. döglődök, alig élek, és még dolgozni is kell.
ez a nap ma a pokol tornácára visz. és még daiquirit sem hoznak.
akkor egy black russiant, legyen szives...
kezd jönni(?).
mármint a delirizálás.
két blog cím a frissek közül:
"Becsületesen szeretek élni!"
(nem tudom, miért van ez, biztos az angol nyelvi kultúrából szivárgott át valami, de betegesen irtózok a felkiáltójelektől olyan helyzetekben, ahol egy pont, vagy akár a pont-hiánya-típusú atermináció bőven elég lenne. de ami igaz, az igaz, szép huszáros ez így. hejjmariska!)
"Tisztességesen élni..."
(a három pont itt már teljesen helyénvaló, kis hazánkban abszolute.)
kissé paranormális ezt a kettőt így egy boxban látni.
hölgyeim! miért kell ezt így (főleg az első esetben) deklarálni? rendben, hogy a "mindennapi tenyerünk"-et is félig-meddig a kényszer szülte (de valami többszörösen megcsavart, intertextuális módon mégis illő cím ez ide), attól függetlenül ez, burkoltan vagy nem, egy verbális kihívás ("na *most* próbáljatok csak belém kötni!").
ilyen kesztyűt meg nem illik dobni.
mit szoktak mondani? nem a szavak számítanak, hanem a tettek, amiket persze nem kétlek, hogy tényleg becsületesek és tisztességesek. ám hassa ez át a szöveget, bújjon ki a sorok közül, büszke hajloboncát vadul megrázva, süssön a szövegből, hogy kérem, itt becsület és tisztesség van!
ez a két cím, ebben a formában, legfőképpen az első, így csak üres provokáció. a mögöttük megbújó tartalom pedig közel sem ilyen agresszív. szép, kedves tartalmak. megható tartalmak. minek hát őket ilyen egyszerre semmitmondó és mégis grandiózus címekkel illetni?
(nota bene: megnézve a két blogot, a két hölgy tud egymásról. sőt, üzengetnek is egymásnak. lehet, hogy rokonlelkek virtuális találkozásának lehettünk szemtanúi? lám, lám, a metatextualitás újabb ékköve ez.)
elnézést, hogy kötözködök. a nem alvás, egy doboz red bull (nem karton! csak aludoboz! a can of!), és a szociálpszichológia tanulmányozásának kombója (a hirtelen, figyelmeztetés nélkül rámszakadt hujjujjdesürgősazonnalkell munkákról nem is beszélve) úgy tűnik, ilyen kritikai élt hoz ki belőlem. szavaimat nem a bántás szándéka vezérelte.
most pedig visszatérünk a szokásos műsorhoz.
(persze mindenkinek joga van olyan címet választania szellemi gyermekének, amilyen akar. én is a demokrácia híve vagyok.
de a demokráciában bizony benne van az is, hogy márpedig ezt bárki kritizálhatja. én pedig csak éltem ezzel a lehetőséggel.
ám mint tudjuk: a vélemény olyan, mint a segglyuk. mindenkinek van.
és ezzel most főleg magamra céloztam.)
[..]
oké...
...time-out...
...teljesen józanon...
...okééé...
...most úgy érzem, az életem egy fura művészfilmre kezd hasonlítani, amiben pszichoterápiát gyúrnak össze abszurd időzítéssel, nagy orosz rögvalósággal (pravoszláv férfikórusokkal és ikonokkal), az út szélén copypastelve ugyanaz és mégismás darabokra tört szívekkel, kereszthordozással és européer amerikai sitcom-okkal.
ne kérd, hogy elmagyarázzam, ehhez túl sokat nem tudsz még rólam.
ne kérd, hogy elmagyarázzam, mert én sem értem pontosan.
ne kérd, hogy elmagyarázzam, mert a végén még megteszem.
