- ja, merthogy a sárga szemüveg van rajtad.
s a többi nem oly néma, és nem oly csend. inkább bicajjal-feldőlős, útszélen-lecsüccsenős, kétrét-görnyedős röhögős.
ej, ej, dá, a búzasör öl, butít és nyomorba dönt (vagyishátinkább föl, pucsít, gyomorba dönt), ezt tudhattad volna...
furcsa álmokat látok mostanság, de a mára virradó, az viszi a pálmát.
elég sok részből állt, volt benne furcsa, piacra/kiállításra emlékeztető standokba beosztott élettér (igen, ott kellett lakni, és csak valami gézfüggöny választotta el az egy db. szobát a külvilágtól), volt benne valami furcsa, kínaira emlékeztető félmaffia-szervezet és ópiumbarlang, továbbá egy csajbarátom, akivel nemtom, miért, de igen intenzív szexkapcsolatban voltunk, meg bicajtúra egyszerre két biciklivel (és egy végre-valahára működő b+ rugós nyeregcsővel), ahol az egyik bicajomról, a montiról, valahol lelopták a kerekeket, meg benne volt egy folyó/tengerpart, ahol...
...na és itt jön a lényeg. volt ott valami eléggé szakadt, öreg néni, aki egy kvázi-néprajzi kiállítást (de olyan inkább érdekesség-jellegű, utcai zsibvásár-szerű dolog volt ez inkább, egy csónakrunway-en), krétával ki is volt írva egy korlátnak támasztott uszadékfára, hogy "új-zélandi inuit kiállítás", néhány régi, tépett daugerrotípia az inuitokról, néhány vadászeszközről, és egy csomó, szabadon tattyógó kivi (mármint a madár). csakhogy azok nem kivik voltak.
furcsa, tömzsi, majdhogynem kockaszerű, sűrű tollas, barna, csapzott madarak, piszkalábakon. föl-alá járkáltak, egyik sem röpködött. bementem közéjük, kicsit megcsúsztam, seggre is estem, és elkezdtem nevetve kergetőzni az egyikkel.
az pedig megszólalt.
nem madárdallal, hanem valami számomra érthetetlen, gyönyörű nyelven. és csak ültem ott, teljesen bénultan, és nem hittem a fülemnek, szememnek. és a madár csak beszélt, és hozzám beszélt. és halkan suttogva kiáltozni kezdtem, hogy "te jó ég, emberek, nem vettétek észre? ezek a madarak beszélni tudnak! ezek intelligens lények!" és volt egy ilyen furcsa érzésem, hogy az inuitoknál is intelligensebb madarak.
sőt, nálunk is.
és ez annyira megrendített, hogy felébredtem. de valami gyönyörű érzéssel.
(egyébként tudom, hogy új-zélandon nincsenek inuitok (hanem az északi-sarknál, igen), de az álom logikájának nincs érthető fonala.)
