megvolt a balatonkör. tapasztalatok:
- országúti bringám, vili, pöccre jól be van állítva, jöhet a tour de pelso;
- az északi bringaút már szinte pöcc tökéletes, kivéve egy-két csúnyán csalinkázó szakaszt és balatongyörök után egy kanyar végébe álnok módon betelepített, éles szegényű csatornafedél-nyílást;
- ez utóbbiba, mivel nagyon jó hajránk volt, teljes sebességgel mentem bele, és így megtapasztaltam, hogy mitől durran ki egy országúti bringa kereke (konkrétan olyan 2-3 mp alatt, vagyis amíg megálltam, kiment belőle az összes levegő);
- vadonat friss, kemény sportnyerget 200km-es túrán betörni (ill. hagyni, hogy betörje a fenekem) nagy balgaság. persze ezt tettem;
- viszont eme kemény, vékony sportnyereg remek a deréknak, egyszer se fájdult meg az enyém;
- a keszthelytől fonyódig tartó szakasz gyönyörű, egyszerűen gyönyörű;
- a déli bringautak fele botrányosan rossz minőségű, csak a szerencsén múlt, hogy nem estem/defekteztem megint;
- spd pedálos cipőhöz, legalábbis a féltúra-változatához, gágogó lúdtalp esetén, a zselés betét nélkülözhetetlen (a végére már szinte nem láttam, nem éreztem a fájdalomtól);
- majdnem feladtam 26km-el a cél előtt a fájdalom miatt, ami leginkább azért volt rossz, mert igazán amiatt volt, hogy nem hajthattam rendesen, hanem 15-19 km/h-val kellett vánszorognunk, és így sokat nyomta üresjáratban a talpam a cipőt. aztán végül is a barátok rábírtak, hogy csináljam végig, azt is tettem;
- a finiselés minden addigi fájdalom és defekt ellenére fenomenális érzés volt, egyrészt minden eddigi balatonkörnél többen voltunk, másrészt a tapsoló, ujjongó népség a víztoronynál, meg a tudat, hogy igen, megcsináltuk, végigmentünk, no, az azért minden fájdalmat és izzadást megért;
- minden bajt feledtet néhány, a fáradtságtól a jókedvű hülyeségbe delirizáló sporttárs;
- a decathlon-féle zselés állapotú méz-szelet remek energiabomba, még az uccsó 26 km-en is volt erőm sprintelni egyet-egyet;
- jó mulatság volt. legközelebb hallgatok az intő szavakra, és naptejjel indítok. most mélybarnára sült néhány alkatrészem.
köszönet a szervezőknek és a jó fej résztvevőknek!
most pedig megyek, kiáztatom magamból az út porát (és egyebeit), aztán bepótlom a már 7-8 órára rúgó alváshiányomat. kedden pedig budamaraton, ha felépül addig az alfelem a nyeregszoktatás miatti égésszerű sérülésekből.
