mikor majdnem kész vagy egy dallal, és már csak az éneket vennéd fel, a lelkesedés hajt, és nem veszed észre, hogy a szegény kis laptopod már rogyadozik a terhelés alatt, és úgy nyomsz rá a felvétel gombra, és lefagy az egész, csúfosan, menthetetlenül, és nincs autosave, és rájössz, hogy nem mentetted le az eddig megírt számot...
...akkor vagy szétversz valami recsegős/szilánkokra törős dolgot, súlyos károkat okozva környezetednek és magadnak, vagy sóhajtasz egy nagyot, elszívsz egy cigit, túlteszed magad a saját hülyeségeden, és összerakod újra a számot.
ami persze jobb lesz, mint az első körben. és csudamód a gép sem recseg-ropog a terheléstől. és új ötleteid lesznek. és összerakod az első számot a frissen elkészült házistúdiódban, hajnali f4 már, de rá se rántasz, örömtől és büszkeségtől repesve osztanád meg... persze ilyenkor már egy barátod sincs se msn-en, se skype-on. sebaj. amúgy is aludni kéne.
az egész úgy kezdődött, hogy tegnap felugrott benő, hozott néhány, neki már nem kellő kábelt meg egyéb cuccokat -- ebből a midi kábel életmentő volt, kiderült, hogy nincs baja az emumnak, megy rendesen a midi in (az out meg kit érdekel); s ha már ott volt, gondoltam befogom némi gitártesztelésre. (ugyanis gitárt még nem vettem fel az új cuccommal.) miután jobbára behangolta júliát (bár nem tudok gitározni, van egy nagyon szép, bár némi javításra szoruló telecaster-klónom, egy igazi jolana! na, ő júlia. a basszusgitárom pedig emma. és ugyanolyan a festésük, nagyon szépen mutatnak egymás mellett.), feljátszott egy kb. 20mp-es riffet. aztán mennie kellett, hiába no, ilyen a családos ember. miután kikísértem, és visszajöttem, elkezdtem hallgatni a felvett riffet, és ihletet kaptam.
még gondolkozok rajta, hogy hogyan osszam meg veletek. kicsit béna, mármint nincs teljesen ritmusban, a szöveg halandzsa jobbára, meg csak egyszer énekeltem fel, szóval eléggé barkács, ennek ellenére a hangulata és a hangzása a legjobb, amit eddig csináltam.
és ez újabb példája annak, hogy miért is benő a legjobb barátom. valahogy lelkileg nagy együttmozgás van, ez pedig kendőzetlenül megjelenik mindig, ha együtt zenélünk. az ötletei megihletnek, és a legjobbat hozzák ki belőlem.
és még az is bizonyítást nyert, hogy a hammond orgona/zongora/jazzgitár/perka hangszerelés az egyik legjobb dolog a világon.
bár én speciel nem így főzőcskézek, attól még ez érdekes kiselőadás.
azért valljuk be... volt már ilyen eset legalább egyszer mindenki eletében.
ja, zöld lakótársaim, de főleg lajos, a fikusz, és oszkár, a nemtommilyenfélkaktuszizé nagyon értékelik ezt a meleget, meg azt, hogy megtaláltam a kis kézi permetezőmet. oszkár lassan akkora, hogy nagyobb cserépbe kéne költöztetnem, lajos meg szaporán hozza az új leveleit (egy évben kb. 2-3 hónapig nő, aztán berendezkedik kényelmes létezésre). jó érzés úgy otthon lenni, hogy reggelre lehet, hogy új hajtás köszönt.
lám, a növény-fázis már megvan, lassan 2 éve élnek itt, és virgonckodnak.
az állat-fázis asszem kimarad. kicsi a lakás, úh kutya nem jöhet szóba. macska a szőrallergia miatt bajos. lehet, hogy ugróegereket kéne tartanom.
jöhet az ember.
jöhet?
