múlt előtti vasárnap átaludva. közben jött a hír, hogy legjobb barátom, benő első babája, sára, megszületett. ti is gratuláljatok neki lelkiekben! hétfőn mizuval bemelegítés a terepmaratonra, ennek megfelelően gellérthegy-normafa-jánoshegy-budakeszi útvonal. kedden budamaraton, 21km-es táv, kőkemény terep a hármashatárhegy környékén (a hhh-ra való felkaptatásról nem is szólva), eléggé hátul végeztem, de egyrészt beszari vagyok, és a downhillben nem merek menni elég gyorsan (bezzeg mászáskor, "dagasztáskor" rendesen hagytam magam mögött a mezőny jó részét), másrészt meg jómunkásember vagyok, kétszer is leálltam szerelni valaki bringáját (a legszebbek sandy fémig kopott első-hátsó fékbetétjei voltak, még jó, hogy volt nálam pótbetét). abszolváltam kb. 2 év óta az első esésemet egy kiszáradt kavicsos mederben (bal fele oldottam az spd-t (megszokás), csak jobb felé estem... sebaj, jobb térdemen pár sérülés, már begyógyult).
aztán most szombaton johi esküvője (nem volt bridezilla -- hogy az mi, a joost-felhasználók már tudhatják), szép nagydarab az ikrekkel (még másfél hónap), én meg a lagzi felé vezető úton (budagyöngye, ahol az 56os nyomvonala teljesen hülye szögben metszi az autóutat), a vizes aszfalton abszolváltam a második esésemet (bal vállam és térdem bánta, valszeg becsípte az első kerekem valahogy beugrott a sínbe, béna szögben kanyarodhattam), és ekkor még nem is volt bennem semmi! persze utána még jött a hűvösvölgyi emelkedő... noná, hogy elmentem a lagziba, ennyi nem hátráltathat. azóta már jobban van, már nem is fáj, ha ülésből állásba ugrok fel.
némi kultúrajánló: grinderman - grinderman (2007), nick cave új projektje, jó kis garázszenekar-hangzás, nyers, erős számok, és persze kedvenc poszt-cromagnoni előemberünk lírája és hangja. a kedvencem a "tell the women we're leaving", a zene is poén, de a szövegtől emancipációtól megfáradt, ámde machoizmusra (pl. röhögőgörcs miatt) alkatilag képtelen férfitársaimmal együtt jó nagyot derülök mindig, ha hallgatom.
szintén a fülembe mászta magát az új the who-lemez (endless wire) "in the ether" c. száma, a szöveg, és a zene, és még a hülye énekstílust is megbocsátom (érzem benne a célt, hogy olyan tomwaitses, kocsmaoperás, szétzüllött nyolcvanas bohém alkoholista-életművész-énekelt dolog legyen belőle), szóval a zene egyszerű, de kellemes jazz-utánérzésekkel megtoldott, minimalista, zongora és akusztikus gitár; a szöveg pedig talán az egyik legszebb szerelmes szöveg, amit eddig hallottam. el akarom énekelni. egyszer majd. (a lemez többi része sem rossz, persze sehol sincs a '71-es és '78-as lemezhez képest, kicsit utánérzés, de tudatosan ott van benne, hogy bezony már kiöregedett, sokat megélt rockerek vagyunk, és ez tetszik, hogy nem próbálnak újra húszévesek lenni.)
a többi néma csend (mert ilyenkor babonából nem nyilatkozok).
