hogy ne csak a dolgok árnyas oldalán sétálgassunk (ahol tudvalevő, hogy nagyobb a kullancsveszély), a serpenyő másik, vidámabb oldalába is adagoljunk egy kis történetet.
szóval... csak tőmondatokban:
- még pár hete felfedeztük benő barátommal a hármashatárhegy zöldkeresztes (nem patika!) útvonalát is, ami egészen virágosnyeregig s tovább is (majd meg kell nézni, arra mi van) vezet, az út egyszerűen csodálatos. a hegy buda felé eső oldalába van vágva, úgyhogy szinte végig csodás panoráma van; lankás, tehát jó 20as tempóban simán lehet haladni; és bár sok a gyalogturista, ez nem probléma, mert jó széles az ösvény (és nincs olyan helyzet, amit némi csengőzéssel vagy kurjongatással ne lehetne megoldani).
- múlt vasárnap én is önkénteskedtem a mas criticao-n, az oktogon-felsőn terelgettem hollóékkal a gyalogosokat/bicajosokat, baleset (borulás) is csak egy volt, amit sheepy cimborám mutatott be, miután egy kicsit túl erős volt az első féke, és megpróbált megállni mellettem (pár zúzódással és tapsviharral megúszta; látványosabb volt, mint amikor tavaly tavasszal én estem az oktogonnál egy félresikerült bringaemelési kísérlet folyományaként), jól lesültem a napon. tapasztalat: sokkal jobb rendezőként nyomulni (lehet haladni), és poén a buzdítás, no meg van szép zöld rendezői pólóm. szeptemberben is ugyanez.
- ma csak 1km-t úsztam reggel, de azt intenzív tempóban; tegnap dögrováson voltam, úgyhogy nem akartam túlterhelni magam.
- szombaton balatonkör! (www.balatonkor.hu) főpróba a május 26-i tour de pelsora, utána siófok módszeres alkoholba folytása (ha marad még bennem erő).
- úgy néz ki, kipróbál egy másik zenekar is, showmanként és pasiénekesként. kíváncsi vagyok, az énekeslány jóbarát.
- május elsején buda-maraton a hegyekben, 40km hegyi táv, és most, hogy sharonra is SPD pedált szereltem, készen állok a megmérettetésre (és az obligát sörre a rekettyésben).
- szóval azért folyik az élet, néha egész vidáman.
amikor a zöld keresztes útvonalat kerestük a hármashatárhegyen, jól eltévedtünk elsőre. nem tudtuk, hogy a zöld keresztet kell keresnünk, úgyhogy az általános irány belövése után a kék túraösvényen mentünk, bringánkat vállunkra vetve. egy idő után egész érdekesen meredek terepek jöttek, és akkor már sejtettük, hogy ez nem cangabarát út (max. ha kifejezett downhill bringáink lennének, akkora első telókkal, mint ide lacháza), szóval eltévedtünk rendesen. de soha rosszabb eltévedést: út közben egy kis hegyoldalra értünk, ahol sok-sok ibolyaszínű és sárga virág virított. mikor irányba kérdeztük magunkat egy épp ott bóklászó kedves idős pártól, megtudtuk, hogy ezek törpe-nárciszok, csak itt nyílnak, és csak abban az egy hétben, mikor épp ott voltunk. a látvány csodálatos volt, megérte azt a plusz pár kilométert.
ugye, néha milyen jó eltévedni?
zene. tegnap, a roger waters koncert* utóhatásaként (is) beraktam a pink floyd-féle dark side of the moon lemezt, és a great gig in the sky c. számnál azon gondolkoztam, hogy ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok nő, mert azt soha nem énekelhetem el úgy... (hülye gondolat, de tessék meghallgatni a számot, és rá fogtok jönni, hogy miről beszélek.)
zene2. a cm afterparty dj-je révén (tűz-tate, ez a hely új neve, a frakkom se tudja, hogy mi a csudát értenek ezen, mert tétje nincs, és galériája sem) megtudtam, hogy a gene kelly-féle singing in the rain-nek az a zseniális és zseniálisan vidám, boldog remixe, amit az amúgy elképesztően ötletes vw golf reklámban hallottam anno, az bizony a mint royale tette. azóta meg is van, és hallgatgatom is nagy vigyorogva.
*zene3. nem is tudom, miért nem írtam be az előző előtti postba, hogy voltam a roger waters koncerten. hát. a quart cikkírójának egyrészt igaza van, másrészt menjen a fenyőbe. ez a koncert nem arról szólt, hogy újat kell hozni (az az egy, amit waters hozott, a leaving beirut vagy mi, az tényleg kriminálisan rossz magához képest, de sebaj, egy koncerten egy rossz szám egy két és fél órás műsorban, az nagyon jó arány), hanem arról, hogy mi, akik ezen a zenén nőttünk fel, azoknak idejön ez a legenda, és élőben, hihetetlen látvánnyal és hangzással az arcunkba nyomja ezt a zenét, ezt az életérzést, és újra 14 éves kamaszok vagyunk, az első másolt pink floyd kazettát agyonhallgatva, a szöveget már fejből tudva (és néha mindezzel együtt nem is értve, csak érezve)... tudok jó pár emberről, aki waters miatt kezdett el basszusgitározni (vagy aki miatta vett basszusgitárt, mint pl. én, a megtanulás még hátra van a 4/4-en túl). szóval ez egy ilyen kis bensőséges este volt, három óra feszített nyakkal állás (be is állt a derekam rendesen a végére, de kit érdekelt az...), a lemezborító (DSotM) prizmája élőben lézerből, set the controls for the heart of the sun... zenei orgazmus, elejétől a végéig. (ami nagyon meglepett: az aréna teltháza és a sok fiatal arc.)
más. a ratzinger-vezette vatikán egyik fontos pártfunkcija, állítólag a numero due, a hittani bizottság vezetője megint belecsapott a lecsóba, és egy jól irányzott "kinyilatkoztatással" egyszerre címkézte az abortuszt puhakesztyűs terrorizmusnak és a melegházasságok olaszországi legalizálása felé tett első lépéseket (meg a melegházasságokat általában) az apokalipszis előjelének.
gratulálni tudok csak megint.
az abortusz tényleg egy szörnyű dolog, de néha még szörnyűbb dolgokat akadályoz meg. (és könyörgöm, egy nő hadd dönthessen már a saját teste felett.) a melegházasság meg... most a szeretet-szerelem ilyen szintű elkötelezettségének megnyilvánulása nem teljesen mindegy, hogy különböző vagy azonos neműek között történik? hogy rossz példa? lehet. akkor mi, heterók állítsunk még vonzóbb példát, ne pedig az legyen, hogy summa summárum, másként, "másoknak" nem lehet.
ne értsetek félre, nem vagyok keresztényellenes, dehogy (jó, antiklerikális már annál inkább, bár tisztában vagyok a szervezett hierarchiák szükségével), de ahogy mondják, fejétől bűzlik a hal, és ahogy ez a fej most bűzlik, abba még a helyszínelőkös rob dokinak is belefintorodna az orra.
szeretem a vatikáni himnuszt. meggyőződéssel is éneklem, mert az áldás mindenkinek kijár. de a pápáról szóló résznél én nem éneklek, mereven zárva tartom a szám. mert nem értek egyet. semmi rosszat nem kívánok ratzinger úrnak és menedzsmentjének, de ami mostanság folyik a vatikánban, azt nem tudom őszinte szívvel szankcionálni. így marad a néma tiltakozás részemről.
