nehezen megy a visszállás a "normális" életembe, meg kell hogy mondjam. kicsit tanácstalan vagyok még néha, meg néha kicsit elveszettnek is érzem magam. pl. ma is, az egyetemen, bent az órán nem volt baj, jegyzeteltem, ahogy kell (érdekes is volt a téma, pedagógia-történet), de utána, ahogy kint álltam a bejárat előtt, sodorva az "óra-utáni" cigimet, lelkileg készülve a további bicajútra, be a munkahelyre (bicajról szólva, teljesen átálltam a road-bikeomra, valahogy annyira isteni érzés), diákok jöttek, mentek, én meg valahogy most nem éreztem azt, hogy odatartoznék. igen, idegennek éreztem magam, hirtelen rámzuhant a nemrég elért 32 évem, és valahogy fura volt ott.
[..]
(arról nem is szólva, hogy természetesen visszatértem örömére egy rakás melót rámcsaptak, hát ilyen az élet(em). :/ és ráadásul tegnap még be is zárt a régi, "kis" wb, örökre, ma már bontják, pedig sok kedves emlék kötött oda. szerencsére barátaim hívtak, és a búcsúbuli egy részén ott voltam. de nehéz elhinni, hogy többé oda nem tolom be a bringám, és nem rendelhetek spitzrum+colát, nem kérhetek becsiccsenten röhögve a pultoscsajtól még egy gombás melegszenyát, nem kereshetem vigyorogva támolyogva a barátaimat a kerthelységben, nem izzadhatom magam halálra a lenti tánchelységben, nem hívhatok ki cimbivel vadidegeneket egy menet csocsóra... sok emlék, a legtöbb jó, egy-két pici rossz, de az összkép mégis pozitív és "i will miss it" marad, és a helyére meg épül egy újabb irodaház, vagy hipermodern lakhatatlan társasház csillagászati árakkal...)
[..]
furcsa, ahogy a jelen "csúcs"technikáját arra használom, hogy minél hátrébb, visszább mehessek az időbe, a poros lemezek és elkopott tűk (nem, nem a heroinosak, butus) világába. van, aminél nagyon működik, van, aminél annyira nem, de most, így az éjszaka (tán meridianikusan is) közepén, mikor a játék véget ér, és a labda kedélyesen szundít egy sarokban, ahová véletlenül, utoljára esett, a virtuális értelemben vett lemezjátszón pedig serceg, előbb a scritti politti, aztán a boards of canada, most pedig egy cat power-szám, a lived-in bars, és a hangulat, bizony, az, tökéletes. már csak plusz 1-2 vörös fényű lámpa kéne, és ki tudja, lehet, hogy ez az éjszaka jó értelemben véve örökké tartana.
mint egy csendélet. bandi a gépnél, időnként, ha megunja az épp futó zenét, válogat, mintha csak egy rádió zenei szerkesztője lenne (hiszen volt az is), a labda, néha kucorog egyet a sarkában (vagy csak a mécsesek fényét borzolja a huzat?), kattog a billentyű, pedig "ez most nem is a regénybe lesz", most épp trashcan sinatras, a közös nevező talán az, hogy semmi túl erős ritmus, fent, lent, balra és jobbra alszanak a jobb sorsra érdemes emberek, nyugodtan, zavartan, ki hogy illik, kint az éjszakában egy motoros valahol most számítja el a kanyarodás szögét, egy autós vágtat el négyesbe fagyott sebváltóval, "csak érjünk már haza", valahol egy részeg, záróra ürügyén, épp most esik le a pult mellé, kattog a zár egy fényképezőgépben, a tévében békésen alusznak egymás mellett a nullahuszonnégyes rajzfilmcsatornák és a pornóadók, ahol mindenki megtette a kötelességét és mindenki elment, valahol egy pár most kovácsolódik igazi párrá (hiszen a pasi nem kelt fel és nem ment haza... marad vajon reggelig?), valahol épp szétesik egy (holnap reggel megmondom neki, de istenem, már most hiányzik), valahol a fürdőszobában az ősrovarok (lepisma saccharina) lassan, félve, de csodálatos mozgásukkal előmásznak, hogy félrehagyott ember-maradványokból tömjék meg magukat, valahol épp megy le a nap, valahol épp kel fel, valakinek az ablakán egy csillag épp úgy hunyorog be, hogy attól az illető megírja ez év legszebb noktürnjét, igen. egy pillanat, egy gyönyörű, felfoghatatlan csendélet. és valahol, valaki, ezt a pillanatot választja arra, hogy a világba beköltözzön, másvalaki pedig arra, hogy a sok, hosszú szemezés után bekopogtasson a következő világ ajtaján.
nappal is vannak ilyen pillanatok. de akkor talán nem ennyire csendélet-szerűek. nem csoda, hogy az éjszaka az igazi napszakom.
pár technikai adat:
- ajánlott zenék: boards of canada - music has the right to children (album), scritti politti - boom boom bap, cat power - lived-in bars, trashcan sinatras - weighlifting, the polyphonic spree - section 20 (together we're heavy)
- az a bizonyos hangulatkeltő plugin winamphoz: izotope vinyl, javasolt beállításaim hangszórós (nem fülhallgatós) használathoz: mech. noise: -1.9dB, wear: 20%, electrical noise: -12.7dB, dust amount: 70%, dust volume: 6.7dB, scratch amount: 0, scratch vol: -végtelen, warp depth: 20%, warp type: legfelső, kor: 1980's, fordulat: 33. a plugin a winamp.com-ról letölthető.
- old smuggler whisky?
