milyen is egy jó szinglieste?
- barna kenyér
- argentin vörösbor
- mangalica-kolbász
- avocado (nyersen, nem salátában)
- a rome legújabb része
na ilyen.
más. végre megnéztem, amit kb. egy éve (vagy talán több is van az) már meg akarok nézni.
richard linklater: a scanner darkly (kamera által homályosan), philip k. dick azonos című könyvének hiteles adaptációja.
nagy szó ez, hogy hiteles pkd adaptáció. (vagy nagy szavak.) a pasi az egyik kedvenc íróm (volt, már nem él), valószínűleg belőle fogom írni a szakdolgozatomat, és a könyveinek kb. 70%-t elolvasva tudom, hogy hiteles pkd adaptációt csinálni a lehetetlenséggel határos.
jó hír: sikerült.
maga a film stílusa ezzel az igen egyedi rotoscoping technikával (élő szereplős filmet leforgatták, majd az egészet átrajzolták egy kvázi-rajzfilmmé, nagyon fura a hatás, látni kell, hogy megértsd), a visszafogott, de hatásos zenével, és keanu reeves meg robert downey jr. életük talán legjobb színészi alakításaival... nagyot üt. a történet talán jobban is követhető, mint a könyvben.
a történet pedig helyenként vicces, helyenként abszurd, de fokozatosan sötétebbé és sötétebbé válik, mire eljut a tragikus(an felemelő) végkifejletig. mindezek mellett mélyen emberi, főleg, hogy a film a könyv végi köszöntéseket is átvette. az az a pillanat, amikor tudatosul, hogy ez bőven nem csak egy film, nem csak egy játék.
ez a könyv, ez a film egy mementó.
megrendültem a filmtől. nagyon. a végén a megemlékezés-lista alatt valami nagyon fojtogatott.
pár napig bennem lesz ez a film, az biztos.
pont, ahogy a könyv is még sokáig kísértett, miután becsuktam az utolsó oldalnál.
