Cím nélkül
Szavakból fonok furcsa hálót én
Szintagma, szótag szerencsés szálait;
Mérgem, mivel bénává teszlek
Édesbús-édes éles élet vágyait
Cseppentve beléd a múló gyönyör
Emléke után kutatva gyötör;
Vagy gyötörve, tőrbe futva kutat
Épp hálóját szőve mutatva utat
Égtájak, régi poros polcok
És szőtt hálós borospalackok
Zugai mélyén, mutat, int: gyere!
Mérgem mézzé válik benned
Furcsa hálóm széppé fonod
Gacsot bont már szép mosolyod;
Édessé érleled bús bordalom
Csodáid cseppentve csak belém,
Poros utaktól rég megfáradt
Szavakból font holdszín szálak
Közt, éjünk kék-mély tó-egén.
...és az éjszakai égen farkasfej-alakú felhők vajon mit jelentenek?
kimúlt, s az égbe költözött a pusztai farkas?
