szóval... miután péntek este (éccaka) átvettük matuz mestertől a bringákat (dá a gyönyörű, rézszínű willier triestináját, amit végül is a tegnapi siófok-kőröshegy hajtás közben elkereszteltünk kabócának, mivel a racsnija pont úgy zúg, mint a kabócák lenn délen; meg az én kis fekete/vörös/ezüst/fehér bringámat, mefisto-t (sic!)), és eltekertünk a tandembe -- persze, hogy esett, persze, hogy nem vittem magammal esőkabátot... --, ott bemutattuk a többieknek az új csodákat. volt is nagy ámulás és tetszés.
tegnap reggel pedig, félig még kómásan, dával fel a vonatra, le siófokra, ott még egy kávé, némi szerelés, és a megszokott balatonkörös csapattal (ami közben kiegészült *még* egy velocipédessel (már kettő van), hihetetlen, hogy hogy tudják hajtani, és milyen látvány volt a sok outi és monti között az a két kimagasló csoda) áttekerés kőröshegyhez, a völgyhídhoz. ott pihenés, semmittevés, aztán szép lassan rajthozállás.
a szervezésről: katasztrofális volt. minden késett, de ez még nem lenne gond... de sehol nem volt egy csomagmegőrző, és a 18 km-es versenyszakaszra persze hogy nem volt kedvünk egy nagy hátizsákkal nekivágni... ha nem futok össze egy pelsos cimborával, akinek a csaja már ott vigyázott az ő cuccára, nem tudom, hogy bírtuk volna. de így legalább ez megoldódott. aztán hajtottunk.
a látvány gyönyörű volt... már amikor arra is tudtam koncentrálni. hihetetlen, hogy mennyire nem vagyok formában. folyamatos emelkedő volt egy jó darabon, de az régebben nem vágott ennyire taccsra. azért egy idő után már elviselhető volt, sőt, élvezetessé vált. persze az a brutális ellenszél, ami a balaton felől fújt (jópofa dolog ám lejtőn menni úgy, hogy úgy kell tekerned, mintha emelkedőn mennél) kicsit megkeserítette a dolgunkat, no meg visszafelé a hídon az oldalszél majdnem kicsavarta a kormányt a kezemből, de... de megérte, nagy élmény volt, a végén egyáltalán nem volt terhes a dolog, a látvány meg a társaság mindenért kárpótolt.
végül, némi pihenés és kajolás után (a marhapörkölt valami isteni volt, a hagymás hús (fél-fél adag volt mindkettőből) viszont, akármennyire is finom, nem kellett volna... egész éjszaka a vécét jártam miatta), meg némi kajolás-utáni-pihegés után, fel bringára, és visszakerekezés földvárra, ott pedig egyből fel a vonatra.
az új bringák csodásan teljesítettek, nem bírtam ki, hogy hajtás után fel ne hívjam matuzzsoltit, hogy megköszönjem, hogy milyen király bringát rakott össze nekem.
no, és akkor a következő postokban jöjjenek a képek.
ui: miközben tegnap este fürödtem, már otthon, hallom, hogy reklámoznak egy filmet, disturbia címmel... node ami érdekes, az az, hogy... bázz, system of a down egy reklámban?! (oké, hogy a lonely day, de akkor is...)
ui2: a vonaton láttam egy szomorú-röhejes dolgot, visszafele menet. mikor fehérváron megálltunk, egy kis társaság (3 lány, 1 fiú, az ilyen arányokat szeretem, heh) leszállt cigizni, a srác pedig elment a kalauzhoz, valamit kérdezett, aztán berohant, biztos valami üdítőt venni. egyszer csak füttyszó, és indul a vonat... csajok elképedt arccal felugranak a vonatra, de a srác tutira ottmaradt. és úgy tűnt, a mobilja meg a vonaton... tapasztalat: tök mindegy, mit mondanak a mávosok... ha már a vonaton vagy... MARADJ OTT.
büszkén, ahogy az mefisto-hoz illik, álltam a bércen...
majd jött a híd s a verseny...
s végzetem elért, paff lettem, mint a sárkány.
