oh, a vőfélységről, esküvőről.
kezdődött úgy, hogy nagy nehezen leértünk szabadiba, este f11 fele. elmentünk tescoba vásárolgatni (fanta/kóla ötlet helyett javasoltam, hogy inkább traubisodázzunk), utána benő még feldobta, hogy koktélozzunk egy utolsót a renegade lounge-ban (múlt nyaraink egyik sarokköve volt ez az egy hetes kanbuli siófokon, semmi extra, csak épp kurrens nőinktől mentesen, zenélgetés, filozofálgatás, hurrikánozás, koncertnézés, és igen, koktélozás a renegade-ben az ő megszokott white russian-jával -- hiába, a nagy lebowski még mindig az egyik közös kedvencünk -- és az én megszokott cuba librémmel, néha még az american diner-ben egy 5$-os shake-kel).
kísérteties, kihalt hely a petőfi sándor sétány így, szeptember elején. a legtöbb hely szombaton tartotta a búcsúbuliját. a nagy mozgó tömegből semmi nem maradt, kis csoportok portyázása itt-ott, német szót is csak egyszer hallottunk, a renegade-ben meg voltunk összesen hatan vendégek, minket is beleértve. nem is éreztünk már kedvet valami komolyabb alkoholos dologhoz, ittunk én nutellás, ő epres shake-et. közben meg elkezdett kimúlni a cataflam hatása, és a hátam megint egyre jobban beállt. mire a kocsihoz visszaértünk, már csak nyüszíteni tudtam, meg néha felüvölteni. kértem benőt, menjünk az ügyeletre, hogy adjanak valami lórúgás-nyugtatót, nem akartam kicseszni velük, hogy szombaton nem tudom bevállalni a teendőimet.
a siófoki ügyelet, no, az egy külön sztori. mikor odaértünk, előttünk toltak be egy igen cudar állapotban levő embert a mentőből. no, várakozni kellett. közben persze levegőt venni alig tudtam. én barom, miért hagytam szabadiban a cataflamot. akasztófahumoros beszólások a részemről. kértem benőt, ne röhögjön annyira, mert akkor én is röhögök, és az fáj (ugye, a vicc, és fáj? csak ha röhögök). bentről nyomtató zizegése hallatszik, megjegyzem, most már lassanként csak beengednek, vagy a halotti bizonyítványt nyomtatják, vagy a vényt... ekkor jelent meg egy újabb mentőautót, akit hoztak, az már magáról sem tudott nagyon. ekkor tudatosult bennem, fél óra várakozás után, hogy úgy tűnik, itt ma nem osztanak nekem lapot... ekkor kinyílt az ajtó! a nővérke meg látva, hogy saját erőmből állok, lélegzem, és csak kicsit torzítja el a fájdalom az arcomat, egyből hátrasorolt, és még cataflamot sem adott. jippijáé, magyar egészségügy, reform, estébé.
addigra már tompává vált a fájdalom -- köszönet a teremtőnek az adaptív ingerküszöbű idegrendszerért --, így csak némi poszt-sokkos állapottal kellett megbírkóznom. elhúztunk onnan, szabadiban bevettem a cataflamot, aztán alvás.
másnap reggel pedig az esküvő reggele, és lázas készülődés kezdete, a biztonság kedvéért két tablettával megküldve.
folyt köv
...lett volna, ha nem üt be a krach, és még délután nem tudom meg: mehetek a kórházba, tüdőembóliám van. kis híján meg is halhattam volna. így sajnos ebből nem lett folyt.
